Egy Kiskutya a mennybe megy

A Nagymamám hívta őt így: "A Kiskutya". A nevét nem tudta, vagy nem is akarta megjegyezni. És hát mert méretben kisebb volt, mint a mi kutyánk.

A Kiskutya tegnap este a mennybe ment. 15 évesen, ősz pofival, bölcs, szerető szemekkel, süketen. Mint sok idős ember, kutya létére ő is a halálos kórral, a rákkal küzdött. 15 éven keresztül volt hű társa gazdájának, még süketen is "hallotta", ha ő érkezett haza, és már a kapuban várta. Most egyszerre itt hagyta. Készültek már egy ideje erre, mégis nehéz elfogadni a tényt, hogy az egyetlen lény, aki mindenben kitartott melletted, nincs többé.

A hír engem is váratlanul ért, hiszen a minap még csodálatos, boldogságot sugárzó fotókat láttam kettejükről. Megsirattam, kolléganőm hirtelen nem is tudta, mire vélje a dolgot... Végtére is mégiscsak én vagyok az, aki a Kiskutyát megtalálta és megszerezte neki... és végtére is én is együtt éltem vele majd' 5 évig...

Mint ahogyan egy ismerős írta nagyon szépen: 

"Az égben van egy hely, amelyet úgy hívnak: "Szivárvány-híd". Ha egy kedves állat, aki itt a földünkön szeretett egy embert, meghal, a halála után ez az állat elmegy a Szivárvány-hídhoz. Ott mezők és dombok vannak kedves barátaink számára, hogy tudjanak együtt futkározni és játszani. Ott bőségesen van víz és táplálék, süt a nap, és barátaink jól érzik magukat. Mindegyik állat, amelyik beteg és öreg volt, ismét egészséges és erős; azok, amelyek megsebesültek vagy megnyomorodtak, ismét jól vannak, úgy, mint ahogy múltbéli álmainkból ismerjük őket.
Az állatok ott boldogok és megelégedettek, csak egy kicsi zavaró körülmény van: mindnek hiányzik egy bizonyos valaki, akit hátra kellett hagynia. Csak szaladgálnak és játszanak egymással, de mindegyik állat számára eljön a nap, amikor hirtelen megáll, és várakozással teli fényes szemekkel remegve néz a távolba.
Hirtelen kiválik a játszótársai közül és rohan egyre gyorsabban és gyorsabban a zöld mezőn át. Látod, hogy rohan valaki feléd, s ha te és kedves állatod boldogan találkoztok, már soha többé nem váltok el egymástól. A boldogság könnyei csordulnak végig arcodon, oltalmazó kezed újból simogatja állatod fejét, és ismét belenézel a hű szemekbe, amelyek oly régen eltűntek az életedből, de a szívedből soha. Azután együtt mentek át a Szivárvány-hídon…"

A Kiskutya tegnap óta ismét régi játszótársával, a "nagy" kutyával játszhat. Itt együtt várnak szerető gazdáikra.

A végén álljon itt még két írás, amik nagyon időszerűek és nekem személy szerint nagyon tetszenek:



I still (by Dannyphantom66 on deviantArt.com)

I still look at your picture
Hung on my wall where I stare every night
Before I close my eyes and see you again
Once my dreams start to come alive.

I still smile when I remember you
Through the many portions of my day
When I cant help but to connect everything back to you,
And in the end I always have tears streaking my cheeks.

I still cry when I think of that date,
The one you left and never returned,
And the reunion never comes without pain,
But I try to hide it, I don’t want you to worry.

I still laugh when I remember the jokes of you
How you always seemed to make me happy,
And no matter how sad I was,
You knew how to pick me up.

I still look at your photographs,
And desperately wish I had taken more,
To capture all those moments that are slipping away
It never seems like it’s enough.

I still think of you endlessly,
You come into my mind at random times,
Reminding me of a friend I once lost,
And telling me that it’s all right.

I still feel guilt for the decisions that were made,
Was it right to let you slip away?
I was told there was nothing that could be done,
But sometimes I wonder how much was true.

I still glance at your collar we kept,
Remembering the walks we took together,
And finding peace in those serene moments
When the breeze was a comforting connection between us.

I still see you in my daily life,
So many things bring up memories
That are close and dear,
But none of them are like
Having you here.

*****************************************************************

 Dog Angel Story